Egyszer minden véget ér...

Az életem most egy forduló pontjához ért, nemcsak azért mert pár napja töltöttem be a 16-ot hanem azért is mert elvesztettem az életemben legfontosabbnak hitt embereket is... Csalódnom kellett a legjobb barátaimban és a legjobb barátnőmben is, aki 16 év után arra sem méltatott hogy meghallgason. Természetesen minden ember követ el hibákat köztük énis, de szerintem a legfontosabb az, hogy felvállaljuk azokat és oldjuk meg közösen (Hisz nem erről szól a Barátság!?). Most sajnos nem így történt, ennek a helyzetnek nincs megoldása amiben persze teljes mértékben magamat okolom, de ha józanul gondolkodunk sajnos rá kell jönnünk, hogy nem csak én vagyok az egyetlen fekete bárány ebben a történetben. Akikről úgy gondolkodtam hogy a legcsodálatosabb szivárványai a hétköznapjaimnak, most hátat fordítottak nekem, de a legszomorúbb az, hogy már énis teljes mértékben elpártoltam tőlük, talán még a gyűlölet fogalma is felmerül bennem. Egy valamit biztosra tudok, ezekkel az emberekkel azért vannak szép emlékeim amelyeket kincseknek tekintek, nagyon mélyre elásom magamban ezeket hogy majd évek múlva is mosolyogva emlékezzek vissza milyen jó barátok is voltunk egyszer. Bizony valami mindig ott lessz bennem ők valyon tényleg egytől egyig barátok voltak-e vagy talán egyikük sem volt igaznak mondható!? Nemtudom de már nemis érdekel mert mások bizonyitottak, a szememben akkorára nőttek amekkora senki sem volt még, a "legjobbak" sem. Nekik nagyon sokat köszönhetek, és tudom hogy rájuk mindig számíthatok, így énis mindig megpróbálom visszaadni majd azt amit ők nyújtottak most nekem, bár lehet még a felét sem fogom tudni majd viszonozni sohasem. ( T.E.V.Sz. <3) Az életem egyik filmjének most szakadt vége, de lehet hogy ez egy új filmnek a kezdete is volt, ami csalódásokban szegényebb, igaz barátokban gazdagabb és nyugalommal telibb lessz... Happy End-del a Végén!